Kaposvári Zsolt a világ egyik legjobb vívóbírója. Ezt nem a hazafias öntudat mondatja velünk, de a sportembert választották már az adott világbajnokság (2010 Párizs), míg tavaly a világ legjobb bírójának is. A korábbi vívót ennek ellenére „páston kívülre” akarja tenni a nemzetközi szövetség vezetése.

„A tavalyi cataniai világbajnokság után az orosz vezetők kezdeményezésére akartak kitenni a nemzetközi zsűri keretből és javasolták, hogy a hátralévő világkupákon és a londoni olimpián se szerepelhessek. Olyan érvekkel akartak besározni a Bírák Bizottsága előtt, hogy a vb-n komoly tévedéseim voltak az egyik koreai vívó kárára az olasz Montanóval szemben” – mondta Kaposvári.

A Bírák Bizottsága – felső utasításra – 6-2 arányban meg is szavazta a kizárását, csak az amerikai és az olasz szavazott mellette. Az eset így tovább került a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) vezérkara (COMEX) elé.

A Philadelphiában megrendezett ülésen azonban a nemzetközi szervezet vezetése nemes egyszerűséggel 15-0 arányban lesöpörte az asztalról már azt is, hogy egyáltalán tárgyaljanak az ügyről.

„Azóta többször visszanéztem azt a meccset, és lehet, hogy volt egy olyan kétes szituáció, amikor az olasz javára ítéltem, de ugyanolyan találatot a koreai javára is megadtam” – emlékezett a vívók körében is népszerű bíró az ominózus találkozóra. Az esetet azért sem érti, mert a döntőt vezető ukrán bírónak ennél jóval nagyobb bakijai is voltak, mégsem reklamált senki, hogy világbajnokot csinált Montanóból.

Kaposvári a legérdekesebb visszajelzést egyébként a bírák bizottságának vezetőjétől kapta, amikor az egyiptomi szakember az olimpián résztvevő bírók megbeszélésén négyszemközt elmondta neki, hogy felsőbb utasításra kellett így szavazniuk.

A magyar bíró szerint az egyik legnagyobb „hibája”, hogy soha nem engedte magát megvesztegetni, holott a volt szovjet tagállamok részéről többször megkeresték már őt. Pedig már több figyelmeztető jele is volt, hogy ez így nincs rendjén. Tavalyelőtt Párizsban ő lett a világbajnokság legjobb bírója, míg idén egy bolgár sportembert választottak meg. De amíg ő egy meleg kézfogást kapott, bolgár kollegája 5000 eurót. . .

„A legnagyobb gond, hogy az ellenem irányuló támadások, a magyar vívókat is nehéz helyzetbe hozhatják. Az olimpiáig három kvalifikációs verseny van még hátra, és a magyar csapat az ukránokkal van nagy harcban. Az oroszok pedig elég baráti viszonyt ápolnak az ukránokkal” – mondta az esetleges bírói tévedéseket előrevetítve.

„Évek óta a legjobbak között tartanak számon, az elmúlt években engem jelöltek a legtöbb versenyre. De nem hagyom magam megvesztegetni, és lehet, hogy egy „fafejű magyar bíró” miatt kerülnek hátrányba a magyar kardozók” – mondta Kaposvári, aki a hazai versenyzőkkel kiemelkedően jó viszonyt ápol, így tudják jól, hogy nem ellenük irányul makacs ténykedése.

Szilágyi Áron számára jól alakult a 2011-es esztendő. A magyar kardozók közül szinte valamennyi nemzetközi versenyen a legjobb helyezést érte el, itthon megnyerte az egyéni bajnokságot, mindössze a csapat ob-n csúszott be egy kis hiba, hiszen a Vasassal „csak” a második helyen végeztek. 

Ennek ellenére nem lehet teljesen elégedett, hiszen amíg egyéniben szinte biztosra vehető olimpiai részvétele, addig a csapatra még jelentős megmérettetések várnak az év eleji Grand Prix és Világkupa versenyeken. 

Azonban ezen kívül is számos gond van a szakágon belül, sokak szerint az alapoknál kellene kezdeni a rendrakást, mások csak a válogatott   

„A saját sportágam megítélése elég nehézkes, hiszen nem kívülről szemlélem a dolgokat. Az jól látszik, hogy amíg Magyarországon alig pár ezer vívó van, addig például Olaszországban csak egy évben ennél többen kezdenek el vívni. Nem is említve Kínát, USA-t vagy Oroszországot, ahol ez a szám még ennél is több” – mondta Áron. 

Úgy véli ahhoz, hogy több jó vívót tudjon egy ország kitermelni, jóval több gyereket kellene a vívótermekbe bevonzani és a tehetségesebbek nevelésére a mostaninál magasabb hangsúlyt fektetni. Tisztában van vele, hogy ehhez viszont a meglévő klubok helyzetének javítása, és új szakosztályok létrehozásának elősegítése és motiválása szükséges. 

„Én szerencsés helyzetben voltam, amikor a Vasasba kerültem. Ott a mai napig körülbelül 150 fiatal vív, és ennek köszönhetően a terem javarészt tömve van” – mondta saját „pályakezdéséről” és a jelenlegi körülményekről. 

Ugyanakkor bízik benne, hogy a hazai szövetségben látják a problémákat és a megoldás kidolgozására is van vagy rövid időn belül lesz kidolgozott stratégia. 

2011-ben az egész magyar sportot számítva számára a legnagyobb csalódást a női kézilabdázók EB 10. helyezése és az ezzel elszálló olimpiai remények jelentették. „Nagyon sajnáltam a lányokat, szerintem bennük is sokkal több volt, mint amit ott meg tudtak mutatni”. 

Áron szabadidejében is szívesen sportol, kedvenc kiegészítő sportága a squash. A sűrű edzésprogram és a versenyek sokasága miatt viszonylag ritkán jut el játszani, főleg hétvégéken van erre alkalma. 

„Nagyon élvezem ezt a fajta mozgást, és 1-1,5 óra játék után kellően el is fáradok. A barátaimmal vívott mérkőzések esetenként iramban és motiváltságban felveszik a versenyt egy-egy vívó világkupával” – mondta a világranglista jelenlegi hetedik helyezettje.

Szilágyi Áron számára izgalmasan kezdődött az év, hiszen január másodikán egyetemi vizsgája volt. Ezek eddig nem jelentettek komoly problémád, most azonban megijesztették őt a vizsga előtt. 

„Szerencsére az ünnepek alatt volt időm tanulni, így felkészülten mehettem a vizsgára. Mondhatom jól is sikerült, hiszen négyest kaptam. Az elején azért kicsit féltem, mert az előttem vizsgázó két ember is kettest kapott, pedig véleményem szerint jól tudták az anyagot. Szerencsére velem nem volt olyan kőszívű a vizsgáztató hölgy” – mondta Áron. 

A tanulás korábban sem jelentett számára nehézségeket, hiszen már általános iskolás korában matematika versenyekre járt – és nyerte meg azokat. Ezúttal politológiából, pontosabban a politikai rendszerek elemzéséből kellett megfelelnie, ami végül is jól sikerült.

A tanulás mellett természetesen ünnepelni is volt ideje, és mint elmondta, végre sikerült letudnia olyan családi látogatásokat, amelyeket az elmúlt versenyekkel és edzésekkel telezsúfolt év során nem tudott megtenni. 

„Mindenkihez eljutottam, akihez szerettem volna, így jártam Kaposváron és Budapesten is a család több tagjánál. Jóval több időm volt, mint gondoltam, mert az előzetesen beígért edzések elmaradtak az ünnepek között, így teljesen szabad volt az a három napom”. 

Előzetesen ugyanis a válogatott tagjainak edzések volta a programon, de Kovács Tamás szövetségi kapitány amolyan „karácsonyi ajándékként” végül szabadnapnak adta ki. 

„Kicsit nehézkesen is indultak az első tréningek, köszönhetően a töltött káposztának és a bejglinek. A térdem is megfájdult kicsit, de szerintem csak napok kérdése és minden olajozottan működik majd” – mondta nevetve a 22 éves világbajnok. 

A jövő héttől Tatán edzőtáboroznak négy napig, majd a fővárosban folytatódnak az edzések. Az elkövetkezendő négy és fél hétben – az év első, plovdivi Grand Prix versenyéig - csak orvosi vizsgálatok és felmérések színesítik a programot. 

Áront szembesítettük azzal a ténnyel is, hogy egy jelenleg is zajló szavazás alapján őt tartják az ország egyik legsármosabb sportolójának is. 

„Nagyon jólesik, ha bármilyen versenyen dicsérő szavakat találok magamról, vagy valamilyen díjra jelölnek. Ugyanakkor elismerem, kevésbé szoktam foglalkozni az ilyen jellegű „viadalokkal”. Nekem nem az ilyen versenyeken kell nyernem, hiszen én az olimpiára készülök, és elsősorban ott szeretnék nyerni” – mondta Áron, akinek a londoni lesz a második olimpiája, és nem titkoltan éremmel szeretne hazajönni az angol fővárosból.

Szilágyi Áron sikeres évet tudhat maga mögött. A fiatal kardvívó itthon egyéni bajnoki címet szerzett, a nemzetközi versenyeken pedig a legeredményesebb magyar volt. Többek között a világbajnokságon hatodik lett, így nem véletlen, hogy őt választották a sportága legjobbjának. 

Ezek után nem meglepő, hogy kellő izgalommal várta a karácsonyt, vajon a vívósikerek után milyen meglepetések várják őt a családjától. 

„A karácsonyt - mint minden évben - idén is nagy családi körben ünnepeltük otthon. A hangsúly nem nagyon szokott az ajándékozáson lenni, inkább azon, hogy együtt van a család. Természetesen a legfinomabb falatok nem hiányoznak az asztalról, édesanyám és nagymamám ilyenkor harcba szállnak, hogy ki tud minket jobban elkényeztetni jobbnál jobb ételekkel” – mondta az egyébként filigrán vívó. 

Áron elismerte, nagyon szereti a tengeri dolgokat, akár a tenger gyümölcseit, de mindenféle halakat, rákokat. A kedvence édesanyja sült lazaca, amit természetesen idén sem felejtett el. Azonban a nagy lakmározásokat hamar le tudja dolgozni. 

„Az ünnepek között sem áll meg az élet, hiszen edzések lesznek a Vasas vívótermében az egész válogatott keretnek. A szilvesztert még nem tudom hol fogom tölteni, de tekintve, hogy január másodikán vizsgázom az egyetemen, felhőtlen ünneplésre, bulizásra nincs lehetőségem” – mondta év végi programjáról. 

Szilveszteri fogadalmai nem szoktak megvalósulni (pl: leteszi a nyelvvizsgát franciából, elmegy európai körútra), mára már fel is adta a próbálkozást, így a jövő évre nem tesz fogadalmat. 

„Amit idén meg szerettem volna valósítani, nagyjából sikerült. A sportban előrelépés volt az egyéni EB érmem (erre vagyok idén a legbüszkébb), nem voltam elégedetlen a világbajnoki hatodik hellyel sem. A csapat visszafogottabb teljesítményét sajnálom, mert azt gondolom sokkal több lehetett volna bennünk 2011-ben” – mondta Áron. Nagy csalódás volt számára, hogy egyik megmérettetésen sem tudtak a legjobb négy közé kerülni. 

Külön öröm számára, hogy a feszített versenyprogram ellenére az egyetemi tanulmányaiban eddig kellően helyt tudott állni és nem maradt le a többiektől. Ugyanakkor amint lehetett próbált időt szakítani a családjára, barátaira is. 

Ezekben a napokban ugyan leginkább a pihenésé a főszerep, de Áron számára m ár kész a „jövő évi program”. „Jövőre az olimpián lesz a hangsúly, az fogja az egész évemet meghatározni. Egyetemi kötelességeimet kicsit háttérbe kell szorítanom és teljes erővel a vívásra kell koncentrálnom”.

Elmondta, elégedett akkor lenne, ha a csapatnak áprilisig sikerülne kiharcolnia a kvótát, míg legnagyobb álma akkor teljesülne, ha Londonból egy éremmel térhetne haza.

A karácsony előtti utolsó hétvégén rendezték a vívók, így a férfi kardozók csapatbajnokságát. Az aranyvasárnap azonban csak ezüstöt hozott a Szilágyi Áront is soraiban tudó címvédő Vasasnak. Ez annak tükrében meglepetés, hogy az elmúlt négy kiírást egyaránt ők nyerték. 

Ezúttal azonban hiába jutottak magabiztosan a fináléba, ott 45-41 arányú vereséget szenvedtek az elődöntőben a Vasas második csapatát búcsúztató Gödöllőtől. Szilágyiék számára az sem lehet mentség, hogy ezúttal nem számíthattak az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsoltra, aki korábban már Olaszországban vívott a csapatbajnokságban, így itthon már nem léphetett pástra. 

„Erős csapat a gödöllőieké, és a döntőben nagyon együtt voltak. Látszott rajtuk, hogy nagyon készültek, és ennek köszönhetően nagyon motiváltak voltak. El kell ismerni, megérdemelten vihették haza a győztesnek járó kupát” – mondta Áron rendkívül sportszerűen az ellenfélről. 

Saját teljesítményéről elmondta, kicsit fáradtan ment számára a vívás egész nap, hiszen végigversenyezte az évet. Számára furcsa volt, hogy Nemcsik nem volt velük, hiszen nem is emlékszik olyan versenyre, amikor nem voltak együtt. 

„A csapatverseny nem csak a nevek alapján dől el, ezzel tisztában voltunk, és ezt látni a nemzetközi mezőnyben is. Ha jó vívók összegyűlnek, de nincsenek együtt, akkor nem az erősebb csapat nyer. Most is ez történt” – vonta le a konzekvenciát. 

Leginkább azt sajnálja, hogy a négy egymás után megnyert csapatbajnoki cím után, ezúttal megszakadt a sorozat. 

„Sajnos ezúttal nem éreztem azt, amit egy világversenyen. Nem voltam kirobbanó erőben, nem volt meg az a kirobbanó motiváció. Ez most nekem nagyon hiányzott” – mondta arról, ő miért nem tudott valamilyen pluszteljesítménnyel segíteni csapatán. 

Elismeri, amit megbeszéltek mindent megcsinált, de egy kis lélek hiányzott belőle. Csalódottságán azonban hamar túltette magát. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a szakági szövetség döntése értelmében ő lett az Év vívója. Ez nem meglepetés, hiszen az összes versenyen a legjobb eredményt érte el a kardozók között. 

„Nem is gondoltam erre, de őszintén megmondom nem lepett meg, hiszen én is úgy érzem jól teljesítettem idén. Megtisztelő ez a cím és roppant büszke is vagyok rá” – mondta Áron, aki bízik benne, jövőre egy sikeres olimpiai szereplés után ezt a címét is megvédheti.