Szilágyi Áron számára jól alakult a 2011-es esztendő. A magyar kardozók közül szinte valamennyi nemzetközi versenyen a legjobb helyezést érte el, itthon megnyerte az egyéni bajnokságot, mindössze a csapat ob-n csúszott be egy kis hiba, hiszen a Vasassal „csak” a második helyen végeztek. 

Ennek ellenére nem lehet teljesen elégedett, hiszen amíg egyéniben szinte biztosra vehető olimpiai részvétele, addig a csapatra még jelentős megmérettetések várnak az év eleji Grand Prix és Világkupa versenyeken. 

Azonban ezen kívül is számos gond van a szakágon belül, sokak szerint az alapoknál kellene kezdeni a rendrakást, mások csak a válogatott   

„A saját sportágam megítélése elég nehézkes, hiszen nem kívülről szemlélem a dolgokat. Az jól látszik, hogy amíg Magyarországon alig pár ezer vívó van, addig például Olaszországban csak egy évben ennél többen kezdenek el vívni. Nem is említve Kínát, USA-t vagy Oroszországot, ahol ez a szám még ennél is több” – mondta Áron. 

Úgy véli ahhoz, hogy több jó vívót tudjon egy ország kitermelni, jóval több gyereket kellene a vívótermekbe bevonzani és a tehetségesebbek nevelésére a mostaninál magasabb hangsúlyt fektetni. Tisztában van vele, hogy ehhez viszont a meglévő klubok helyzetének javítása, és új szakosztályok létrehozásának elősegítése és motiválása szükséges. 

„Én szerencsés helyzetben voltam, amikor a Vasasba kerültem. Ott a mai napig körülbelül 150 fiatal vív, és ennek köszönhetően a terem javarészt tömve van” – mondta saját „pályakezdéséről” és a jelenlegi körülményekről. 

Ugyanakkor bízik benne, hogy a hazai szövetségben látják a problémákat és a megoldás kidolgozására is van vagy rövid időn belül lesz kidolgozott stratégia. 

2011-ben az egész magyar sportot számítva számára a legnagyobb csalódást a női kézilabdázók EB 10. helyezése és az ezzel elszálló olimpiai remények jelentették. „Nagyon sajnáltam a lányokat, szerintem bennük is sokkal több volt, mint amit ott meg tudtak mutatni”. 

Áron szabadidejében is szívesen sportol, kedvenc kiegészítő sportága a squash. A sűrű edzésprogram és a versenyek sokasága miatt viszonylag ritkán jut el játszani, főleg hétvégéken van erre alkalma. 

„Nagyon élvezem ezt a fajta mozgást, és 1-1,5 óra játék után kellően el is fáradok. A barátaimmal vívott mérkőzések esetenként iramban és motiváltságban felveszik a versenyt egy-egy vívó világkupával” – mondta a világranglista jelenlegi hetedik helyezettje.