Szilágyi Áron idén élete két legfontosabb sporteseményén van túl. Nyáron megszerezte a londoni olimpia férfi kardozóinak egyéni versenyét – és a magyar olimpiai csapat első aranyérmét nyerte. Ezen a héten viszont egy olyan helyre jutott el, amelyet éppen a londoni siker apropóján „nyert”.

Még a tavasszal a munkáját segítő egyik sportpszichológus megígérte neki, ha érmet szerez az angol fővárosban, még idén elviszi őt kedvenc csapata a Bayern München Bajnokok Ligája mérkőzésére. Erre szerdán került sor, és Áron szerencséjére csapata 6-1-re nyert a francia Lille ellen.

„Vívónyelven szólva jó tempót fogtam, nagy szerencsém volt ezzel a mérkőzéssel. Most voltam először az Allianz Arénában és egyébként is most voltam először Bayern München meccsen” – mondta Áron arról, miként élte meg ezt a fantasztikus találkozót.

Áron elmondta, nagyon örült, hogy végre élőben láthatja kedvenc csapatát, de arra nem számított, hogy ilyen fantasztikus mérkőzéssel, ilyen gólokban gazdag találkozóval „kedveskednek neki”.

„A meccs előtt a környezetemben senki nem várta, hogy ennyi gól lesz, a legoptimistább jóslatok is 4-0-s, 4-1-es Bayern sikert jósoltak. Én is ez utóbbi eredményt tippeltem. Így igazán kapkodhattuk a fejünket és ugrálhattunk az első félidőben, amikor már 5-0-ra is vezettek a müncheniek” – mondta Áron.

Nagyon megfogta őt a fantasztikus hangulat és a meccset körülvevő légkör, amire csak jó hatással volt, hogy az első negyvenöt percben szinte öt percenként esett egy-egy hazai gól. A Vasas klasszisa azonban nem tud elszabadulni a vívástól, így amikor a találkozóról mesélt, előfordult, hogy találatot mond gól helyett.

„A meccs napján utaztunk és még utána is maradtunk egy napot. A Bayern mellett Münchent is szeretem, így nem volt ellenemre egy kisebb városnézés. Utána azonban siettünk haza, hiszen javában tart a felkészülés” – számolt be Áron arról, mivel töltötte két szabadnapját.

A legközelebbi versenye a decemberi országos bajnokság, ahol friss olimpiai bajnoknak bizonyítania kell, de talán épp ezen eredménye miatt mindenki őt akarja majd legyőzni. A jövő év fő versenye pedig a budapesti világbajnokság, ahol hazai közönség előtt is szeretne bizonyítani.

„Még nem tudom mi lesz a „célprémium” a világbajnokságra, még nem fogalmazódott meg egyikünkben sem, de bízom benne sikerül olyan eredményt elérnem, hogy egy újabb fantasztikus sporteseményen vehessek részt”. 

A londoni olimpia első magyar aranyérmét nyerő Szilágyi Áron, már október elején elkezdte az edzéseket, de mint akkor elmondta, egyelőre csak könnyedebb tréningek vannak, a komoly szakmai munka csak a hónap vége felé kezdődik számára.

„Jelenleg javában zajlanak az edzések, ennek köszönhetően elég fáradt is vagyok. Még most is vannak megkeresések, több helyre el is megyek, de most már a vívásé a főszerep. Legutóbb épp a Károli Gáspár Református Egyetemen voltam” – mondta a 22 esztendős kardozó.

Áron elárulta, ezeken az élménybeszámolókon többnyire a standard kérdéseket teszik fel neki, így már megszámolni se tudja, hányszor mesélte el mit érzett a dobogó tetején, vagy miben változott az élete.

„Azonban vannak olyan helyek, ahol komolyabb témákról, például a sportszponzorációról, vagy a tanulás és az élsport összeegyeztethetőségéről esik szó” – mondta Áron. A Vasas klasszisa elárulta, eddig nem jutott el hozzá olyan visszajelzés, miszerint megváltozott volna az olimpiai győzelme után, de tudja jól, hogy a családja és a barátai egyébként is szólnának, ha ez így lenne.

Ugyanakkor a magánéletét megpróbálja megtartani magának, hogy az ne legyen nyitott könyv mindenki számára, és még elég rutintalannak érzi magát ebben, nem emiatt kerüljön az újságok címlapjára.

Ezen a héten iskoláztak először mesterével Somlai Bélával, és mint elmondta, nagyon élvezte. Elmondta, hiába nyerte meg az olimpiát, nem rohanták meg edzőjét új tanítványok, de ez nem is jellemző a vívóknál.

„A mi sportágunkban feltétlenül szükséges a bizalom, és nem dolgozhat egy vívó mindig mindenkor a legjobb edzővel. Ha nem én nyertem volna, én se hagytam volna ott Béla bácsit egy másik mesterért, csak mert az ő tanítványa lett olimpiai bajnok.”

Áron a négynapos hosszú hétvégét pihenéssel és tanulással tölti, de azért lemegy a Vasas vívótermébe is. A legközelebbi rangos sportesemény amin „részt vesz”, a Bayern München-Lille Bajnokok Ligája mérkőzés lesz.

„Nagyon várom már, hiszen régóta szeretem a münchenieket és az egyik lélektanászom az olimpia előtt megígérte, ha érmet szerzek, elvisz egy Bayern meccsre” – mondta Áron.

Az első komolyabb vívóversenye a december 15-16-án megrendezésre kerülő országos bajnokság, melyről elmondta, tisztában van vele, hogy nem élete legfontosabb versenye, de megpróbál rá tisztességesen felkészülni, hiszen tudja jól, hogy mostantól hatalmas a felelőssége. 

Szilágyi Áron az elmúlt hétvégén, a Hódmezővásárhelyen, a Fülöp Mihály Magyar Kupa versenysorozat zárónapjának díszvendége volt. A londoni olimpia első aranyérmese természetesen nem tudott észrevétlen maradni, így az ötkarikás játékok óta megszokott koreográfia szerint számos autogramot kellett kiosztania, és szinte mindenki akart vele egy közös fotót. 

Áron a helyi lapnak nyilatkozva elmondta, örül, hogy elég sok vidéki városba eljut és népszerűsítheti a sportágát. „Nagy létszámú kezdő vívókból kerülnek ki a tehetségek és belőlük lesznek az olimpiai bajnokok. Én például egy 40 fős vívó csoportban kezdtem és már csak én vívok versenyszerűen. A vidéki városok megerősödésével pedig talán magára talál egy kicsit a vívósport is és az eredmények is jönnek majd” – mondta London hőse.

A Vasas klasszisa bevallotta, 13 éve vív és ugyanabban a Vasas vívóteremben edz most is, ahol a legelején elkezdődött minden. Ugyanakkor nem felejtette el megjegyezni, ő nagyon szerencsés helyzetben volt, hiszen a világ egyik legjobb edzőjéhez került, Gerevich Györgyhöz, akinek édesapja Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok volt.

„Úgy gondolom, hogy a tehetség végül úgyis megtalálja magának az utat. Ha például itt Hódmezővásárhelyen egy olyan fiatal kerül le a vívóterembe, akiből olimpiai bajnok, vagy válogatott vívó lehet, akkor ő biztosan meg fogja találni az útját a sikerhez” – adott útravalót a mai fiataloknak.

Áron azt is elárulta, hiába fontos számára a családja és a barátai, az olimpiai felkészülés során hazai és nemzetközi edzőtáborok, versenyek voltak folyamatosan, így keveset tudott otthon lenni. Ezért is jött haza 3 nappal előbb az olimpiáról, és azóta valamennyire sikerült a szeretteivel töltött időt pótolnia.

Ugyanakkor, amíg az olimpia előtt a felkészülés, a londoni játékok után a számos felkérés és megkeresés miatt nem jut annyi ideje a szeretteire, mint szeretné. Áron elmondta a gyerekeknek, hogy a tanulást miként lehet összeegyeztetni az élsporttal Erre ő a legjobb példa, hiszen jelenleg két szakra jár, az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára, és levelezőn a Károli Gáspár pszichológia szakra.

Egyelőre még nem is akar gondolni a vívás utáni életre, így még arra sem gondolt, hogy esetleg vívóedzőként adja át a tudományát. Ugyanakkor tisztáában van vele, hogy azt a tudást amit Gerevich Györgytől és somlai Bélától kapott nem szabad magában tartania, valamilyen úton-módon át kell adnia a fiataloknak. 

Szilágyi Áron amióta megnyerte a londoni olimpia első magyar aranyérmét, csak hobbi szinten mozgott. Az edzéseket ezen a héten kezdte el, természetesen a folytatásban is Somlai Bélával, aki londoni győzelméig segítette.

„Nem csaptunk bele a sűrűjébe, csak finoman, óvatosan kezdtem el mozogni. Az edzéseket ismét egy kitűzött cél szerint építettük fel, és mivel még messze a cél – a jövő évi budapesti vívó világbajnokság -, ennek szellemében dolgozunk” – mondta a 22 esztendős klasszis, aki elárulta, a szabadsága alatt, ha mozgásigénye volt, elsősorban futott, és squasholni járt a barátaival.

„Megbeszéltük Béla bácsival, hogy hogyan építjük fel az edzéseket, így eleinte csak könnyed mozgásról beszélhetünk. Kardot legközelebb talán három hét múlva fogok a kezembe” – mondta Áron, aki tisztában van vele, olimpiai győzelmének köszönhetően alaposan megnőttek vele szemben az elvárások.

Ennek ellenére úgy véli, nem akarja magát belehajszolni semmibe, hiszen előfordulhat, hogy a budapesti vb-n már a legjobb 8 között kiesik, ha összekerül egy olyan vívóval, akinek aznap minden összejön.

Áron első edzésén alaposan elcsodálkozott, hiszen a Vasas vívóterme tömve volt gyerekekkel, ami elsősorban az ő fantasztikus vívással elért olimpiai sikerének köszönhető. „Eddig is sok gyerek volt itt, de most már annyian vannak, hogy szinte nem lehet helyet keresni, hogy hol edzünk”.

Áron elmondta, örül, hogy ennyi gyerek választotta a vívást, és örül, hogy motivációt jelent a gyerekeknek. De népszerűségét nem csak abban tudja lemérni, hiszen a gyerekek hangosabban köszönnek, mint egy éve tették, de a szülők is többször állítják meg, hogy megszorítsák a kezét, vagy meséljen londoni élményeiről.

„Még most is sok programra hívnak, és sok helyen kellene megjelennem, de mivel elkezdtük az érdemi edzésmunkát, így biztos lesz olyan rendezvény, melyet sajnos le kell mondanom. Remélem, megértik, hogy egy nap nekem is 24 órából áll, és ebbe kellene mindent belezsúfolnom”.

Ebbe pedig az edzések mellett az egyetemi tanulmányoknak is bele kell férni, hiszen Áron két egyetem hallgatója is, igaz idén ősszel csak az egyiket kezdi el. „Ebben a félévben csak a pszichológia szakot végzem, szerencsére hetente csak egy napot kell bejárnom. Majd a vizsgaidőszak lesz a vízválasztó” – mondta most még mosolyogva az olimpiai bajnok kardvívó. 

Szilágyi Áron nyerte a londoni olimpia első magyar aranyérmét, de aki ismeri a roppant szerény kardvívót, az tisztában van vele, legalább ekkora sikerként élte meg, hogy felvették a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára. (Miközben 2010 óta az ELTE nemzetközi tanulmányok szakát is végzi. )

Talán ezért is volt ő az egyik sztárvendége a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán tartott egész napos utánpótlás-konferenciának. A rendezvényen – melyen más olimpiai bajnokok is felszólaltak – Borkai Zsolt a Masgyar Olimpiai bizottság elnöke elmondta, különféle programokkal, kezdeményezésekkel el kell érni, hogy fejlődjön az egyetemi és diáksport, a szabadidősport, a fogyatékosok sportja, és növekedjen a sportolási vágy, a sportolásra csábítás.

A londoni olimpia kardvívó aranyérmese a tanulás és az élsport összeegyeztetésének nehézségeiről beszélt. Ő maga jó tanulónak számított, két különböző szakra jár egyetemre. Mint kiemelte: fontos, hogy az iskola támogassa a sportolást, és az edzők is segítsék a tanulást.

Áron saját tapasztalatairól elmondta, még tíz éves sem volt, amikor elkezdett sportolni, és a szülei roppant boldogok voltak, hogy leköti magát valamivel. Áron elárulta, igazán az országos versenyeken szerzett érmekkel szeretett bele a vívásba, de a szülei végig figyeltek rá, hogy a tanulásban se maradjon le.

Nagy szerencséje, hogy szerette a matematikát, melyben – a víváshoz hasonlóan – országos versenyeket nyert. Ennek köszönhetően felvették az ország egyik legerősebb iskolájába, a Fazekas Mihály Gimnáziumba. Azonban látták, hogy a sport nem megy a tanulás rovására, így megengedték neki, hogy magántanuló lehessen. Ő volt az első és az utolsó, akinek erre lehetősége nyílt a Fazekasban.

Mint már korábban elmondta a matematikát a vívásban is sokszor használja, hiszen egy-egy asszó stratégiai harcnak felel meg, és jelentős szerepe van a logikának. Hamar megtanulta beosztani az idejét, és igazi sportolóhoz való hozzáállással a vizsgaidőszakokat edzőtábornak fogta fel, így készült fel a vizsgáira. Az pedig szinte „törvényszerű” volt, hogy az érettségije a pekingi olimpia idejére esett, így ott is halasztania kellett.  

Szerencsére az ELTE-n is lehetősége volt kedvezményes tanrend kialakítására, rugalmas előadásokkal, mozgatható vizsgákkal. Szerencsére mostanra sikerült olyan viszonyt kialakítania a tanáraival, hogy néha egy egysoros e-maillel arrébb tudja tenni aktuális vizsgáját. Immár két egyetemen!