„Három részre kell osztani a vívásban közreműködő bírókat, miként a szakágakat is. Nem lebecsülve másokat, párbajtőr bíró bárki lehet, de a tőrhöz már több kell, a legtöbb pedig a kardozóknál” – mondta Kaposvári Zsolt, akit a tavalyi év legjobb hazai vívó bírójának választottak.

Ez az eredmény minden dicséretet megérdemel, de mondhatni alapkövetelmény egy olyan embertől, aki eddig két olimpiai és nyolc világbajnoki döntőt vezetett már. Emellett számos alkalommal választották be az év zsűrijébe és a vb legjobb bírójának is. Úgy véli ha más sportágban lennének ilyen eredményei, hetente szerepelne sportműsorokban.

Kaposvári korábban maga is vívó volt, de kora alapján olyan riválisai voltak, mint a kétszeres olimpiai bajnok Szabó Bence, Nébald György vagy Bujdosó Imre. Hiába nyert két bajnoki címet és B-válogatott is volt, tisztán látta, hogy nem tud bekerülni a legnagyobbak közé, így 24 évesen abbahagyta.

„Akkor még nem is gondoltam rá, hogy visszatérek a sportágba, de rábeszéltek és nem bántam meg. Úgy gondolom ebben a sportágban jó versenybíró csak korábbi kardozóból lehet. Emellett az is fontos, hogy igazi vívónemzetből kerüljön ki valaki, hiszen úgy sokkal jobban elfogadják az ítéletét” – mondta Kaposvári.

Természetesen az se hátrány, ha valaki jól beszél angolul. Bár a vívás nyelve a francia, mégis az angol a fontos. A magyar zsűritag emellett oroszul is jól beszél, így a keleti országokból érkező sportolókkal is megérteti magát.

„Ebből megélni nem lehet – nekem is van civil foglalkozásom, menedzser vagyok -, de a versenyeknek köszönhetően eljutsz olyan helyekre, ahova saját zsebből nem valószínű. Emellett lehet, hogy viccesen hangzik, de jó érzés, ha egy rangos versenyen a nemzetet tudod képviselni. Csütörtökön Moszkvába utazom a hétvégi Grand Prix versenyre, és mivel egyre inkább érzik a szerepünk fontosságát, a körülményekre sem lehet panaszunk sehol”.

Kaposvári szerint a versenyzőkkel sincs komolyabb gondja, tudja jól, hogy két ember egy tust három féleképen lát. Ugyanakkor ha valaki megharagszik rá egy döntése miatt, a verseny után ugyanúgy haverkodik vele, hiszen tudják, ha tévedett is, nem akarattal tette.

Az elmúlt években nem emlékszem jelentős hibámra, akarattal mag nem tévedek, mert azért nem csak eltiltanak, de az én etikai normámba se fér bele. Persze néha jó lenne egy-egy francia versenyzőt megleckéztetni, mert „nagyon nagy az arcuk”, de velük is megértetem magam” – mondta félig tréfásan.

Úgy véli, ha egy kardozó túlpörög és az ellenfelével, vagy a zsűrivel van baja, azt a versenyzőt is ellehet rendezni. Neki ez többnyire a kisugárzásával és szép szóval sikerül.