Szilágyi Áron idei első versenyén, a plovdivi Grand Prix viadalon a legjobb magyarként az ötödik helyen zárt. A még mindig csak 21 esztendős kardozó már gyerekként is ezt a fegyvernemet választotta, és hiába akarták őt a tőrözők is „megszerezni”, nem csábult el.

„Úgy gondolom, a kard a vívás csúcsa. A legbonyolultabb, a legösszetettebb, és a legtöbb szabály ebben van. A vívószámok közül nem véletlenül ez szerepelt először az olimpián. Ugyanakkor a többi szakágnak is megvan a maga különlegessége, szépsége” – mondta a világbajnok kardozó.

Áron szavait alátámasztja, hogy a kardozóknál - ellentétben a tőrrel és párbajtőrrel - vágással és szúrással egyaránt lehet találatot adni. Emellett a kardban is érvényes a tőrre jellemző konvenció, azaz érvényes találatot csak támadásból, védés-visszavágásból vagy tempóvágásból lehet adni. A találati felület deréktól felfelé érvényes, ez alatt mélyvágásnak minősül, amit a találatjelző gép nem jelez.

Áron szerint egy amatőrnek a párbajtőrt a legkönnyebb elkezdeni, és ha valaki rendszeresen gyakorolja, akár egy hét alatt eljuthat olyan szintre, ami saját számára is élvezhető. A tőrben és a kardban azonban jóval bonyolultabbak a szabályok, így a másik két szakág megismeréséhez jóval több idő szükséges.

A szabályok szerint a párbajtőrben csak szúrni lehet, az egész test érvényes találati felület. A másik két szakággal ellentétben, itt nem kell elnyerni a támadás jogát, bárki támadhat, így akár együttes találatra is van lehetőség.

„Edzésen néha próbálkozom a másik két fegyvernemmel is, de a párbajtőrözés valamiért nem megy. Így ha valamiért megszüntetnék a kardvívást, akkor a tőrözés lenne a fegyvernemem” – mondta viccesen Áron, akinek azért esze ágában sincs felhagynia szakágával. Legközelebb Padovában a Világkupán bizonyítaná, hogy a vívószámok királyában ő a király.