Bő egy évvel olimpiai győzelme után, Szilágyi Áron népszerűsége még mindig határtalan. A londoni olimpia első magyar aranyérmét megszerző kardvívó ennek megfelelően számos meghívást kap, melyek közül olykor válogatnia kell. Ahova viszont elmegy, ott kortól és nemtől függetlenül kivívja az emberek szeretetét, Mindezt leginkább azzal, hogy önmagát adja.

Így volt ez a Csattogó Völgyben 15-16 éves gyerekek részére szervezett személyiségfejlesztő táborban is, ahol a fiatalok még egy sportpszichológust is „bevetettek” Áron ellen, de nem tudták sarokba szorítani kérdéseikkel.

A Vasas klasszisa sikereivel kapcsolatban elárulta, a 2007-es világbajnokság azért áll közel hozzá, mert abban az évben válogatták be először a válogatottba. Ekkor még csak tizenhét éves volt és hatalmas megtiszteltetés volt számára egy ennyire erős csapattal indulni a világbajnokságon. (Azt már szeroényen elhallgatta, hogy a vb-aranyhoz az is kellett, hogy 17 évesen legyőzze az ötszörös világbajnok Pozdnyakovot.)

Emellett természetesen az olimpiai aranyérem is ott áll a képzeletbeli dobogó legfelső fokán. Elmondta, az ember nem mindennap éli át, hogy olimpiai bajnok lesz. Még napokig nem tudta felfogni, hogy ez tényleg megtörtént és élete végéig élénken élnek majd benne azok a percek.

A fiatalok érdeklődésére elárulta, a nehézséget az új cél keresése jelentette, hiszen az teljesen világos volt, hogy az olimpia nem az utolsó versenye lesz. Úgy érzi szerencséje volt, hiszen a világbajnokságot idén Budapesten rendezték, tehát a cél adott volt. 

Elmondta, azért sem vállal el minden felkérést, mert saját magának és saját maga elvárásainak akar megfelelni. Vannak céljai az életben és azokért igyekszik mindent megtenni. Éppen ezért megpróbálja elviselni és helyén kezelni a róla megjelenő pozitív és negatív dolgokat egyaránt.

A fiatalok természetesen kíváncsiak voltak miként lehet a tanulást az élsporttal összeegyeztetni. Áron elmondta, jó tanuló volt, mert majdnem minden tantárgy érdekelt és nagyon jó tanárai voltak. A gimnáziumban matematika tagozatos osztályba járt és volt egy pont, amikor döntenie kellett a vívás és a matematika között. Nem volt egyszerű, de valamiért mindig is tudta, hogy az életem középpontjában a sport fog állni.

Természetesen jó tanáccsal is ellátta a fiatalokat, akiknek azt üzente, kövessék az álmaikat és találják meg minél előbb a céljukat, pályájukat. Ha ez megvan, tegyenek meg érte mindent és adjanak bele száz százalékot! Ő már csak tudja. . .