A molcsapat.hu interjúja
Szilágyi Áron hiába az egyik legsikeresebb, legsármosabb magyar sportoló, mégis nyugodtan lehetett vele beszélgetni nyilvános helyen. Nem is bánja, hogy nem rajongják körbe tinilányok, sokkal többet jelent számára a szakmai elismerés. A novemberi párizsi vívó vb-n szeretné megnyerni első felnőtt egyéni érmét. Áron még csak 20 éves, de már harmadik világbajnokságára készül. A magyar vívó 2007-ben tartalékként utazott ki Szentpétervárra - még juniorként tapasztalatot gyűjteni -, de egy betegség miatt bekerült a kardcsapatba és minden idők legfiatalabb világbajnokaként jött haza.
"Ez a sportág átka, hogy hiába érünk el bármekkora sikert, a népszerűségünk nem vetekszik, mondjuk a futballistákéval. Ez nekem nem is hiányzik, mert sokkal többet jelent egy szakmai elismerés, mint a folytonos szereplés. Nálam sikeresebb vívok sem szerepelnek sokat a médiában, a mi sportágunkból kevés celeb kerül ki– mondta a fiatal kardozó.
Pedig szerénységre semmi oka, hiszen első vb-jén – 17 évesen - már legyőzte a négy olimpiai bajnoki és öt vb-elsőséget begyűjtött orosz Pozdnyakovot, idén pedig a Grab Prix sorozatban a 2004-es olimpiai bajnok olasz Mondanót is. Szilágyi egyébként is úgy véli, nem kell azon rágódni, hogy ki az ellenfél, mindenki ellen vívni kell.
"Engem például jobban motivál, ha a túloldalon egy nálam jobbnak tartott vívó áll. Ha esetleg kikapok tőle nem is rágódom annyit rajta, mintha egy esetleg gyengébb vívó vert volna meg. Igazán mérges akkor szoktam lenni, ha tudom, hogy saját hibám miatt veszítettem”.
A novemberi párizsi vb-re készülő sportoló nem tart senkitől, de mint elmondta, nemzetközi versenyen szeret minél később magyar vívóval összetalálkozni. Élete első olimpiáján nem volt szerencséje, hiszen rögtön az egyéni első körében Dezsi Tamással kellett vívnia. (Szerencsére a vb-n csak az egyenes kieséses szakaszban akadhat össze honfitársával.) Teljesen véletlenül lett vívó, hiszen korábban számos sportágat kipróbált, így többek között tollaslabdázott, karatézott, atletizált, teniszezett és futballozott. 1999-ben Gerevich György invitáló szavaira ment le az első edzésre, úgy gondolta kipróbálja. Bár majdnem „ellopták” őt a tőrözők, Gerevich a kardozókhoz irányította. Az első játékos edzések után, amikor asszózni kezdtek, egyből kitűnt a tehetsége, azóta pedig felfelé ível pályája.
„Az eddigi két vb-n már két érmet szereztem a csapattal, most már jó lenne egy egyéni is. Az olaszok és a románok nagyon jók, ha a csapattal dobogósok leszünk, elégedettek lehetünk. Az egyéni verseny pedig kiszámíthatatlan, hiszen ott a pillanatnyi forma dönt, de ott is jó lenne minél tovább jutni”.
Számára még mindig furcsa, hogy fiatal kora ellenére már tartanak tőle. A felkészüléssel nagyon jól haladnak, a napi két edzés mellett számos olyan programjuk van, hogy nem unják meg a gyakorlást. Ilyen „unaloműző” volt a júniusi GP-viadal is, amit sikerült megnyernie.
„A vívásban az a szép, hogy sokáig lehet művelni. Most ha összeakadok egy fiatal versenyzővel, „körberohangálunk” a páston, de már most fejlesztem a technikai tudásomat, ha megöregszem, és már nem leszek annyira gyors, akkor is eséllyel vegyem fel a versenyt” – mondta a húsz esztendős vívó már a jövőre gondolva.
